Árpa

„ Az ősi egyiptomiak, a trákok, görögök és gallusok már a legrégibb időben, a germánok pedig Tacitus idejében itták az árpa szeszes levét“

Több faját emberemlékezet óta termesztik. Az árpa Plinius szerint a görögök legrégibb termesztett gabona-neme. Már a rómaiak lovat abrakoltattak vele, s az árpa azóta is inkább abrak maradt Dél-Európában a zabszem helyett; de kenyeret itt is sütöttek belőle, s büntetésből a katonáknak adták.

Az ősi egyiptomiak, a trákok, görögök és gallusok már a legrégibb időben, a germánok pedig Tacitus idejében itták az árpa szeszes levét. Legrégebb óta a hatsoros árpát ismeri az egyiptomi, zsidó, görög és indiai nép, melyet ősidők óta vetnek. Magvát az egyiptomi múmiák közt is megtalálták. Európába Egyiptomból jutott, ahol a kétsoros és hatsoros árpát ma is termesztik.

Hatásai: B1-, B2-, B5-, B6-, E-vitamint; fehérjét, növényi olajat, keményítőt, szerves sót, rostot tartalmaz. Csak hántoltan használható. Fogyasztása csökkenti a vér koleszterinszintjét, segít bizonyos bőrbetegségek gyógyulásában, a fogak épségének megőrzésében. Pakisztánban az árpát a szívgyógyszerének nevezik, mert az infarktus kockázatát és a koleszterint csökkenti. A legjobb tápszerek a hatvanas években árpából készültek.