Fahéj

„A fahéj magas fenoltartalma révén hatékonyan gátolja a cukormolekulák más molekulákkal való összekapcsolódását, amely folyamat egyébként a szövetek károsodásához és öregedéséhez vezet.“

A fahéj darabosan és őrölve is kapható.A darabos fahéjat gyümölcslevesekbe, gyümölcsmártásokba, valamint forralt borba főzzük, és az őrletet keverjük minden diótöltelékbe, diós sütemény tésztájába, és nem hiányozhat a mézeskalácsból sem.Porcukorral összekeverve fahéjat, kiváló például tejbedara, tejberizs meghintésére.A fahéj magas fenoltartalma révén hatékonyan gátolja a cukormolekulák más molekulákkal való összekapcsolódását, amely folyamat egyébként a szövetek károsodásához és öregedéséhez vezet. A fahéj, más fenoltartalmú fűszerekhez hasonlóan hatékonyan csökkenti a magas vércukorszint által okozott szövetkárosodásokat és gyulladásokat, illetve képes megelőzni a szívbetegségeket és az idő előtti öregedést. A kínai írások már i.e. 2800-ban említést tesznek a ceyloni (Srí Lanka-i ) fa belső hántolt kérgéről, a fahéjról. Cinnamomum zeylanicum elnevezésben a cinnamomum a héber és arab amomon kifejezésből származik, ami illatos fűszert jelent. A kínaiak láz, megfázás kezelésére, emésztési panaszok elmulasztására használták a fahéjat. Az ókori egyiptomiak sok más fűszer mellett, a mumifikáláshoz készített balzsamokhoz használták. A középkorban a keresztes hadjáratoknak köszönhetően már könnyebben jutott a fahéj Európába. Akkortájt a gyógyítás mellett (köhögést, rekedtséget gyógyítottak vele) gyakorta használták fűszerként is. Főleg a húsos egytálételeket ízesítették vele, aminek elsősorban az volt az oka, hogy a már nem túl friss húsok feljavítására használták a fahéjat. A fűszernek köszönhetően a hús átható szaga jelentősen csökkent, és a növényben lévő fenolok gátolták a baktériumok további szaporodását.